Csomor Katalin

1945-ben született Debrecenben. 1959 óta Budapesten él. A budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban érettségizett. Mestere Miskolczi László hajdúszoboszlói származású festőművész volt. A Képzőművészeti Főiskolán Bernáth Auréltól festészetet, Barcsay Jenőtől művészeti anatómiát tanult. A diploma megszerzése után 1969-97-ig a budapesti Képző és Iparművészeti Szakközépiskolában volt festőtanár.

Fest figurális kompozíciót, aktot, tájképet, csendéletet. Érzelmi skálája széleskörű, otthonosan mozog a témakörökben. A meleg tónusú, harmonikus tájakba az elmosódó figurák sodró erejű lendülete visz feszültséget, melyek belső lelki tartalmak, lelki mozgalmak hordozóivá teszik a képeket. Valóság, álom, reális és megfoghatatlan ötvöződik egybe festményein.

Képein az aktok lírai érzékkel megfestett részletek, finom és

bonyolult lelki élmények visszaadására alkalmasak. A figurák nem konkrét események hordozói, hanem lelki történések, emberi megnyilvánulások kifejezői. A színek erősen, tisztán szólnak, a részletek ábrázolásában gyengéden finom.

Festészete magába foglalja a táj vizuálisan érzékelhető lírai világának esztétikumát, de nem csak vizuális benyomásokat rögzít, hanem a különös és egyedi jelenségeket is észreveszi, ha

szimbólumteremtő lehetőségeket rejtenek magukban. A finom líra mögött expresszív mondanivaló sejlik át.

Festészetében a belső világ és a tárgyi tükröződés egységesen bontakozik ki. Célja nem a környező naturalista világ ábrázolása, számára a látvány csak motívum, eszköz, amellyel megjeleníti, közvetíti alkotói leleményét. Jellemzője a harmónia, a természet iránti fogékonyság, az emberszeretet, a nőies

líraiság, a meleg, napsugaras színek imádata.