Fehér Margit
Szabadkáról, a Vajdaságból származik. Díszlettervezőnek készült, textiltervező majd szabadúszó festő lett. Tagja a szabadkai Q képzőművészeti csoportnak. 1992-es, Babits háborús verseire alkotott kollázs performance munkáit, a Kortárs Magyar Művészeti Lexikon mint a béke, a demokrácia és az általános emberi értékek védelmére készült műveket említi. Érett korban , tapasztalt művészként a Kecskeméti Zománcművészeti Alkotóműhely
ösztöndíjasaként ismerte meg a tűzzománcozás nehéz műfaját. Az alkotás tűzben formálása , a játék a véletlennel, az esetlegesség művészi megformálása szenvedélyé és az utóbbi 20 év kifejezési formájává vált. A korábbi pasztell és akvarell tapasztalatait vitte át egy sokkal markánsabb idő-állóbb műfajba, a papírt felváltotta a fém , a réz és az acél. Kialakult lassan egy egyéni kifejezési forma az iparművészet és a festészet határán.
Témái általában szárnyra kapnak és az álmok , a képzelet világába vezetnek bennünket . Leginkább a múltba, kedvenc korába, Krúdy, Kosztolányi világába, ahol a kisvárosok utcáin a kintornás játszott, és szelíd tekintetek lestek ki a csipkés függönyök mögül. Amikor autó helyett konflis zötyögött a macskaköveken. Aktív résztvevője a Kecskeméti Zománcművészeti alkotó-telepeknek, tagja volt a Hejcei-műhelynek , a kecskeméti Műhely Művészeti Egyesületnek, több
évben vett részt a Csuta Nemzetközi Alkotótábor, a bajai Rudnay-kőr, és a Gyergyószárhegyi Alkotótábor munkájában. 1998-ban „Apokalipszis 2000” című zománca elnyerte a Magyar Alkotóművészek Egyesületének díját, 2000 és 2002-ben a Békés Művészetéért díjat, 2004-ben Kecskemét város különdíját.
